Ez egy vers a szerelmes emós tizenévesekről, Akik egymásra találnak a sötétben, És egymásnak adják a szívüket és a lelküket, Miközben a világ ellen harcolnak.
Ők nem hisznek a rózsaszín álmokban, Sem a cukormázas mesékben, Ők csak egymás mellett akarnak maradni, És megosztani a fájdalmukat és az örömüket.
Nem érdekli őket a divat vagy a pénz, Sem a társadalmi elvárások vagy a normák, Ők csak a saját szabályaikat követik, És a saját stílusukat kifejezik.
Néha összevesznek vagy elhidegülnek, De mindig megbocsátanak és kibékülnek, Mert tudják, hogy ők egymásnak teremtettek, És nélkülük az élet értelmetlen.
Ez egy vers a szerelmes emós tizenévesekről, Akik másképp szeretnek, mint mások, És akiknek a szerelem az egyetlen menedékük, A hideg és kegyetlen világban.
