Segítettem a kedves, szomszéd fiúcskának
Szopinovics Gizella vagyok, 1913-ban születtem Budán. Életem során rengeteg házasságom volt, és még annál is több fütykös kezelgettem. Sajnos a férjeim mind meghaltak (vajon ki az, aki sokáig bírná egy elmebeteg öregasszony mellett?), Nekem viszont szükségem van az éltető faszra. Ettől érzem igazán, hogy nő vagyok. A melleimet is megműttettem csak azért, hogy legalább csöcsbe felvegyem a versenyt a köcsög, bunkó kis tiniribancokkal.
A szomszéd fiúcska nagyon imádni való, és megvallom őszintén szexi, sármos pasi lett belőle az utóbbi 18 évben. Mivel régóta jó viszonyba vagyunk, így eljátszottam az esetlen öregasszonyt, aki időnként segítségre szorul, csak azért, hogy így a közelébe férkőzhessek a kisgyereknek. Ja, és még valami. Mindig látom, hogy fixírozza a kebleimet, szóval tuti ő is akarja azt, amit Én is.
Egyik délelőtt a gyerek nem ment iskolába, mert a többiek azzal csúfolták, hogy kicsi a fasza. Én meg baromira unatkoztam, és hát itt volt ez a csengő, gomb, vagy nem tudom micsoda, amit csak össze-vissza pakolgattam a házamban. Most leültem kávézni, mert hát egy nyugger mindig ráér, és poénból megnyomtam azt a szart. Erre villámgyorsan megjelent a szomszéd srác, aki olyan 155 cm magas lehetett. Pont, mint az ideálom!
Amikor leült mellém, láttam rajta, hogy szabad a pálya, így elkezdtem vetkőzni. Mikor Én már teljesen meztelen voltam, elővettem a farkát, és amíg ő a mellbimbóimat izgatta, addig Én a kuksiját húzogattam.
